top of page

Kedves Karatékák, Tisztelt Szülők!

 

Kérlek Benneteket, hogy olvassátok el figyelmesen, amit pár sorban leírok a versenyzésről:

  • ·         Kezdőként az alapokat tudod elsajátítani. 9 kyutól kipróbálhatod magad a versenyzésben is. Saját versenyeinken 14 év alatt kötelező jellegű (azaz elvárjuk) a részvételt. Erre évi 2 alkalmad van a Goju-ryu Sziget Kupa, ill. a KAKUSEI Országos Bajnokság. Ha nem tetszik a versenyzés, semmi baj, számodra ott a tradicionális karate, ami egyébként is az övvizsga követelmény.

 

 

  • ·         Ha komolyabban szeretnél versenyezni, szükséged van saját felszerelésre, és emelt óraszámban járj edzésre, kezdetben heti 3-szor, aztán heti 4-szer, 5-ször  is. Ez nem garantálja az eredményességet (mert más is szükséges a jó versenyzéshez), de technikailag, fizikailag meg tudod alapozni, hogy jól sikerüljön egy-egy verseny. Tradicionális karatét tekintve is zöld övtől is ajánlott a heti 3 alkalom, mert igazi fejlődést ez fog hozni. És javaslom, hogy a felkészítő versenyeken, edzőtáborokban, szemináriumokon is vegyél részt, mert versenyezni csak versenyen tudsz megtanulni! Az új tanult katákat, itt tudod kipróbálni versenykörülmények között! A felkészítő versenyek kiválóan alkalmasak, hogy megnézzük, edzésmunkában hol járunk, mire kell figyelni. Ez gyakran nem jár együtt a versenyen való részvétellel. Volt már olyan, aki elvesztette a felkészítő versenyét, de jól szerepelt az országos/nemzetközi versenyen, attól függ, mire készülünk, illetve milyen állapotba kerül a versenyző a verseny napján.

 

 

  • ·         Másik nagyon fontos tényező a befektetett időn és edzésen kívül, hogy tudomásul vegyed a versenyzés a versenyzői felszereléssel,  a nevezési díjakkal, utazási költségekkel, edzőtáborokkal megnöveli a karatéra fordítani kívánt összeget is. Ez az elején plusz 5-10 ezer forintos kiadást is jelenthet havi szinten, ez később emelkedik. Minél gyakorlottabb versenyző válik belőled, annál jobban haladunk a nevesebb versenyek felé. (Pl. a londoni verseny nevezési díja: 6800 Ft/versenyszám (átszámolva)), erre csak jönnek az egyéb költségek: szállás, utazás, melegítő, stb.. Természetesen segítünk szponzorokat, támogatókat találni, de ez elsősorban a szülőkre hárul, felnőttként Rád. Ne hagyj ki egyetlen szemináriumot, tábort, kurzust, ami a versenyen szükséges képességeidet növeli, és Neked, VERSENYZŐNEK szól! (Pl. versenyfelkészítő edzés, edzőtáborok (is! a tradicionális feladatok mellett), kumite kurzus, stb.)

 

 

  • ·         DE először a cél a baráti versenyeken való jó részvétel, utána haladunk az országos versenyek felé, majd a nemzetközi versenyek felé, egy-egy versenyzőt felépítve. Ez nem kevés munka, éveket vesz igénybe. És éveket kell beleáldozni. Ebből a szempontból nincs különbség a tradicionális és verseny-karate között. Befektetett energia, és munka nélkül lassan haladsz előre. Megnyugtatlak, csak akkor nem haladsz előre, ha megállsz. Ha folyamatosan jársz edzésre, folyamatosan fejlődsz. A mértékét, és minőségét az általad elvégzett munka adja (edzésen végzett maximális teljesítmény a legjobb !)

 

 

Kérem, hogy mindenki vegye komolyan a felkészülést, és a számára ajánlott edzéseken jelenjen meg edzésen, a kiadott feladatokat gyakorolja.

 

Javaslom, hogy közvetlenül pénteken már csak lustálkodjatok, és gondolatban hangolódjatok a másnapra. Képzeljétek el a versenyt, és hogy ott hogyan álltok helyt. Aggodalomra nincs szükség, minden negatív gondolatot söpörjetek ki a fejetekből. Csak a feladatra koncentráljatok, és arra milyen jól, milyen ügyesen szerepeltek.

 

Kérem a szülőket, minden jóindulatuk ellenére, ne szóljanak bele, hogy milyen taktikát alkalmazzon a gyerek, katát hogyan járja el. Előfordulhat, hogy valamit gyakorlunk, ami ellentétes az elképzelésetekkel.Szeressétek, és támogassátok a gyerekeket, nagy szükségük van rá, a szakmai munkát mi végezzük. Támogathattok abban, hogy számon kéritek az otthonra kiadott feladatokat, avagy biztosítjátok számukra a pihenést, mikor, mi a cél.

 

Köszönöm, hogy elolvastátok!


 

Sok sikert és jó felkészülést kívánok magunknak!

Tököl, 2018

bottom of page