Avagy tanulhat-e valaki a technikákon túl bármi mást egy edzőtáborban?
A kérdés jogos. Mi a fenének az edzőtábor, azon kívül, hogy valamilyen sorteredményt akarunk elérni? Minek viszik el a gyerekeket? Miért nem jó, ha árgus szemekkel ott van a szülő, ugrásra készen? Tényleg, mi ez a misztérium, mi történik ott?
A nevelésnek több színtere van. Többek között, minél inkább haladunk a kamasz kor felé, annál jobban meghatározóak a saját korosztálynak a befolyásoló tényezői... de. Ha a gyerek sportol, a klubban, ahol edz, egy sajátságos kultúra van. Ritkán díjazzák ilyen helyen a lustaságot, a trehányságot, az oda nem figyelést.
Épp ezért, ha szerencsénk van, és a gyermek sportol, mellesleg még szereti is, támogassuk. Szülőként igazán nem az a fontos, hogy mindentől megvédjük, sokkal fontosabb, hogy arra felé tereljük, ahol az élet fontos értékei előtérbe kerülnek. Egy sportklubban lehet, hogy elmennek este egy buliba (nyilván csak a nagyobbak), de garantált, hogy edzőtáborban edzéssel fognak foglalkozni, innentől kezdve még ha burkoltan is az egészséges életmód egyik alappillére, a testmozgás jelentősége beépül a gyerek életébe. Edzőtáborokban ráadásul alkalmazkodni kell a környezethez. Nem anya takarít magunk után, nem apa visz el edzésre, és nem utolsó sorban a sportolónak kell figyelnie, mikor, mi történik. Az önállóság később ezerszeresen megfizetődik az életben. Alkalmazkodni kell a társakhoz, mert bizony egy ilyen helyen általában több sportoló van egy helyen különböző személyiségjegyekkel. Lehetőség adódik az odafigyelés gyakorlására, a másik elfogadására, és számtalanszor szükség van az együttműködés megtanulására. Minél jobban elfáradnak a sportolók, egyre jobban mutatkozik meg nem csak a felszíne a személyiségnek, hanem abbamaradnak a képmutatások, illetve a hibák takargatása, a játszmák, amikkel ilyen olyan dolgokat elért eddig. Ha van rá idő... egyszer csak elkezd magára figyelni, és elkezd foglalkozni magával a gyermek. Mit csinált jól, mit rosszul, hogyan tudna változtatni, ha ezt szükségesnek tartja. És újabb leckék hada jön felé, amelyet észre sem vesz. Személyiségfejlődése beindul, sőt önfejleszti magát, megtanul a nehézségekkel szemben felállni, és megküzdeni velük. Nem mindig könnyű, de ha anya védőszárnyai alá bújhat mindig, akkor sosem adunk rá alkalmat, hogy felnőjön, és megbirkózzon az adott kihívással. És ott vannak az adott sortág technikái, ha sikerül gyorsan elsajátítani, ott az öröm, a siker élménye, ha ez egy kicsit nehezebb, a kitartás az, amit megtanulhatunk, hogy elérjük a hőn áhított sikert. A társakra való odafigyelés pedig magától értetődő egy ilyen helyen, mert együtt élünk, együtt dolgozunk, így ha még nézeteltérés is adódik, szükségünk van az együttműködésre, melyet elég gyorsan kiszúr egyébként egy gyakorlott edző, hogy segítsen. Miután több korosztály szokott együtt táborozni óhatatlanul jönnek elő a "Te kis hülye vagy", "a nagyok szemetek" problémák, de elég gyorsan abba szokták hagyni, miután az együttműködés elkerülhetetlen, akár csak arra gondolunk, hogy egy szobában kell élnünk X napig, vagy a nagyobb tanítványnak be kell segíteni az edzésben, és realizálja, a kicsi mekkora erőfeszítést tesz, hogy ő is olyan jó legyen, mint a nagyok. A becsület, a tisztesség egyből felszínre tör, mert mindenki díjazza a munkát, legyen az kicsi, vagy nagy.
Így bármilyen furcsa, az a pár nap nagyban hozzájárul ahhoz, hogy sikeres, önálló felnőtt váljék a gyerekből. Szocializálódjon, és értékes tagja legyen a közösségeknek, ahova tartozik.
Ez igaz a felnőttekre is, ugyanis sokan elfelejtették, milyen volt gyereknek lenni. Rá szoktak csodálkozni a felnőtt tanítványok, milyen dinamikája van egy gyerekcsoportnak, és akkor szoktak igazán odafigyelni a történésekre, mikor óhatatlanul ők tanulnak a gyerekektől. Mert bármilyen furcsa a generációk egymást ki tudják egészíteni, és tudnak egymástól tanulni. Ki bölcsességet, ki bátorságot, ki technikai megoldást, ki lexikális tudást... Mindig van mit tanulni, és mind ezt mindig lehet élvezni is.
Hiszünk abban, hogy a játékok kiváló fejlesztő eszközök. Mi magunk rengeteg játékkal hozzuk ki a legjobbat a tanítványokból. Táboraink több ízben valami kihívást, játékot rejt magában, vagy az köré szerveződik. Volt már kalandozás, törvényalkotás, pajzskészítés, induló írás, na és annak előadása, mesealkotás, és a mese bemutatása, szóval.... sok-sok játék, és azok által tanulható számtalan önismeret, készségfejlesztés, ismeretfejlesztés. Mert önmagunkért tuti nem írunk mesét, de be se barangoljuk a környéket, de ha ez egy játékos feladat része, akkor már más a helyzet. Sőt a felnőttek is képesek videóvlog készítésére, és képesek tanulni a gyerekektől, ahogy a gyerekek megtanulhatják, hogy a telefonon nem csak játszani lehet, hanem számtalan hasznos funkció van, például a térkép (google maps, stb.)
Szóval igen, az edzőtábor annyi mindent rejt magában, hogy kár lenne kihagyni.
Képsorokkal mutatjuk be az idei edzőtáborok hangulatát, szigorúan csak néhány fénykép segítségével, és kizárólag a májusi ovis edzőtábortól a mai napig haladva.
2019.05. hó - OVI-karate:
2019. KAKUSEI Nyári Tábor a Balatonnál:
2019.07.08-2019.07.12 KAKUSEI Nyári Napközis Tábor: