A karate lehet harcmƱvĂ©szet Ă©s lehet kĂŒzdĆsport. Mikor harcmƱvĂ©szet Ă©s mikor kĂŒzdĆsport?
HarcmƱvĂ©szetrĆl
akkor beszĂ©lĂŒnk, amikor a karatĂ©t, Ă©s abbĂ©li jĂĄrtassĂĄgunkat mƱvĂ©szi szintre emeljĂŒk. Olyan mĂ©lysĂ©geket tanulunk benne, mely mĂĄr nem a sporteredmĂ©nyek elĂ©rĂ©sĂ©t hajszoljĂĄk, nem praktikusan az emberĂ©let vĂ©delmĂ©t kutatjĂĄk a gyakorlĂłi. A karatĂ©kĂĄk ebben az esetben testĂŒk Ă©s technikĂĄik javĂtĂĄsĂĄval, gondozĂĄsĂĄval emelik edzĂ©srĆl edzĂ©sre, hĂ©trĆl hĂ©tre a tudĂĄsukat, de cĂ©ljuk valĂłban eltĂ©r a sportteljesĂtmĂ©nytĆl. A cĂ©l a karate Ă©s sajĂĄt maguk minĂ©l mĂ©lyebb megismerĂ©se. MĂĄr ekkor az a praktikussĂĄg is eltƱnik cĂ©lkĂ©nt, hogy megvĂ©dje az illetĆ magĂĄt, ez mintegy következmĂ©nye a tudĂĄsĂĄnak, Ă©s nem elĂ©rendĆ cĂ©l.
KĂŒzdĆsportrĂłl
akkor beszĂ©lĂŒnk, mikor a karatĂ©t gyakorlĂł egy kitƱzött versenyen a lehetĆ legjobb eredmĂ©nyt akarja elĂ©rni az adott sportĂĄgĂĄban. Lehet-e a karatĂ©ban ezt megvalĂłsĂtani? Ma mĂĄr igen. KitƱnĆen segĂti ezt a WKF (World Karate Federation) szabĂĄlyrendszere, mely elsĆ sorban a sportolĂł vĂ©delmĂ©re Ă©s a sport, mint lĂĄtvĂĄnyra helyezi a hangsĂșlyt. Egy-kĂ©t technika a sportolĂł, az ember vĂ©delme Ă©rdekĂ©ben nem hasznĂĄlhatĂł, hiszen eredetileg önvĂ©delemre lett kitalĂĄlva, Ăgy sok olyan technikai elem van, mellyel akĂĄr ölni, vagy nyomorĂ©kkĂĄ lehet tenni a mĂĄsikat. Ugyanezen oknĂĄl fogva a karatĂ©t csak olyanok gyakoroljĂĄk, akik ezt mĂĄr kis korban is kĂ©pesek megĂ©rteni. EgyszerƱen bĂĄrmelyik dojoba (edzĆterem) bemegyĂŒnk, az oda nem illĆ szemĂ©lyek maguktĂłl mennek el. SzabĂĄlyrendszere Ăgy is lett kialakĂtva. Ăs itt a fĆ kĂŒlönbsĂ©g a cĂ©l. TehĂĄt egy sportesemĂ©nyen elĂ©rhetĆ Ă©rem, helyezĂ©s szabĂĄlyok közĂ© szorĂtva. Ăpp ezĂ©rt a szabĂĄlyrendszer - veszĂ©lyes elemeket kivett a karatĂ©bĂłl megĆrizve (szĂĄndĂ©kai szerint) az eredeti karate alapjait.
KizĂĄrja-e a kettĆ egymĂĄst?
De lĂĄthatĂł, hogy azĂ©rt van kĂŒlönbsĂ©g. Nem is kevĂ©s. Mi magunk kell, hogy eldöntsĂŒk, merre is akarunk fejlĆdni, illetve mi a cĂ©lunk a karatĂ©val. SporteredmĂ©nyeket elĂ©rni vagy önmagunk megismerĂ©sĂ©vel jobb emberrĂ© vĂĄlni? KizĂĄrja-e a kettĆ egymĂĄst? EgyĂ©rtelmƱen nem! Miközben valaki egy versenyre felkĂ©szĂŒl, ugyanolyan pszichĂ©s szembenĂ©zĂ©sekkel talĂĄlkozik, mint aki a dojoban edz "csakĂșgy". A sportolĂł nĂ©ha mĂĄr tĂșl korĂĄn is talĂĄlkozik jellembĂ©li hibĂĄival, hiszen a versenyen minden felfokozĂłdva jelentkezik, Ă©s nagyon szĂŒksĂ©ges azonnal fejlĆdnie, mert az ellenfelei, ellenfeleinek edzĆi azonnal "rĂĄharapnak", ha valamit Ă©szrevesznek ebbĆl. Erre azĂ©rt egy hagyomĂĄnyos dojoban sokkal több idĆ van. MindkettĆvel mƱködhet a jellemfejlesztĂ©s, sĆt egyik ĂT nem zĂĄrja ki a mĂĄsikat. Egy sportolĂł dönthet Ășgy, hogy abbahagyja a sporttevĂ©kenysĂ©get, Ă©s inkĂĄbb a hagyomĂĄnyos utat vĂĄlasztja, fordĂtva nem igazĂĄn fog menni. A hagyomĂĄnyos ĂT nem tartalmaz olyan intenzĂv kĂ©szĂŒlĂ©st, mint egy verseny, Ă©s ezt semmi nem is pĂłtolja. Nem lehetetlen a vĂĄltĂĄs, de meg kell Ă©rteni, hogy aki sportol, annak teljesĂtmĂ©nyt kell nyĂșjtania, mejd eredmĂ©nyt kell hoznia. Aki ezt a nyomĂĄst nem tudja elviselni, lehet, hogy inkĂĄbb a hagyomĂĄnyos Ășton kĂ©ne szembenĂ©znie önmagĂĄval, Ă©s helyretenni 1-2 dolgot. A sportolĂł ezt a nyomĂĄst alkalomszerƱen mĂ©g Ă©lvezi is. Ja, mĂ©gsem, szinte Ăłhajtja azt az izgulĂĄst, versenyhangulatot, mindazt, amit adhat egy verseny. Ăs igen, nĂ©ha kikap, de ez a felfokozott hangulat, Ă©rzelem, ami Ćt örömmel, boldogsĂĄggal tölti el. A kĂ©szĂŒlĂ©s, a taktikai tanĂĄcsok, a technikai elemek gyakorlĂĄsa feltölti Ă©rzelmileg, szellemileg, Ă©s nem utolsĂł sorban fizikailag. Ez nem hasonlĂthatĂł össze mĂĄssal, ezt csak egy sportolĂł tudja ĂĄtĂ©lni. Neki ez az öröm forrĂĄsa, hogy edzhet, hogy versenyezhet.
Akkor mi van a hagyomĂĄnyos ĂTtal? Az elavult ebben a felgyorsult vilĂĄgban?
Nem hinnĂ©m. A hagyomĂĄnyos utat annak talĂĄltĂĄk ki, aki a versenyzĂ©st nem tudja "fĆĂĄllĂĄsban" csinĂĄlni. Azaz nem akar Ă©s nem tud, nem akar vagy nem tud versenyezni, vagy egszerƱen neki nincs rĂĄ szĂŒksĂ©ge. Az Ć Ă¶römforrĂĄsa egy-egy technika megtanulĂĄsa, megismerĂ©se. A tĂĄrsakkal, barĂĄtokkal egyĂŒtt töltött idĆ, nem mellesleg a mozgĂĄs öröme. Az Ă©rtelem megtalĂĄlĂĄsa egy tevĂ©kenysĂ©gben, ami olyan ĂĄllapotba hozza, hogy maga az edzĂ©s örömforrĂĄs, Ă©s igen itt is Ășgy mellesleg egy nagyon jĂł fizikai Ă©s szellemi ĂĄllapotba lehet kerĂŒlni. Ez ugyanĂșgy nem jelenti azt, hogy lustĂĄn, inaktĂvan mennek edzĂ©sre a karatĂ©kĂĄk, Ă©s kĂ©ptelenek lennĂ©nek sporteredmĂ©nyre. Nem! A hagyomĂĄnyos karate utat vĂĄlasztĂłk ugyanĂșgy sokat edzenek sajĂĄt örömĂŒkre, Ă©s nem a sporteredmĂ©ny elĂ©rĂ©sĂ©nek a cĂ©lja miatt. Az edzĂ©smunkĂĄban nem lehet kĂŒlönbsĂ©g! NyilvĂĄn egy bizonyos Ă©letkor felett egĂ©szsĂ©gmegĆrzĂ©s is lehet cĂ©lja a gyakorlĂĄsnak, de ezt ugyanĂșgy lehet Ă©lvezni, mert az ember mozgĂĄsra lett kitalĂĄlva! Az egĂ©sz emberi szervezet felĂ©pĂtĂ©se egyszerƱen kĂ©sz csoda, Ă©s ebbĆl kihozni, sport vagy mƱvĂ©szeti szintre emelni a tudĂĄst egy adott foglalkozĂĄsban mĂĄr maga a tökĂ©ly.
Csak a cĂ©lok mĂĄsok, az oda vezetĆ Ășt sok örömteli izzadsĂĄggal van kikövezve.
MIt is tanåcsolhatnånk måst, edzetek sajåt örömötökre! Karatézzatok a legközelebbi dojoba!