Mai anyagunkban a seiza-ról forunk értekezni. A seiza ( 正座 ) egy térdelő ülés, amelyet a karatéban igen sokszor használunk.
Mint tudjuk, a japánok szótagokat képeznek, így a seiza is 2 írásjelbőltevődik össze. A sei (正) jelentése helyes, a za (座) pedig ülést jelent. Tehát helyesen ülni a jelentése. Ez az ülésmód a Meiji restauráció után terjedt el, de más ülésmódokat is használtak, és használnak Japánban. A seiza történelméhez hozzá tartozik, hogy az ázsiai kultúra előszeretettel használta, mielőtt áttértek volna a széken való ülésre. Praktukusságát tekintve igen egészséges a jó tartásnak, de igen nehéz egy beteg izületnek. A seiza csak az egyik fajta ülés, amit használunk karate edzésen, de számtalan más ülés is volt, amit mi magunk is rendszeresen használunk, például a török ülés, amit japánul Aguranak (あぐら) hívnak.
Hogyan is kell illendően csinálni a seizat?
Térdeljünk le, és üljünk ráa sarkunkra. A lábfej feküdjön rá a talajra, és a combunk hátsó részét érintsük hozzá az alsó lábszárhoz. A bokák enyhén kifelé fordulnak, így a lábfej a padlóhoz simul - a két lábfej V alakot formáz. A nagylábujjak átfedhetik egymást, de maga a lábfej már nem keresztezheti egymást. Fenekünk teljesen ráereszkedik a sarkunkra. A kezeket visszafogottan tenyérrel lefelé, összezárt ujjakkal a combra helyezzük. A hát teljesen egyenes, a váll leeresztve, nincs benne feszesség. A nőknek szorosan összezárt térdekkel illik ülni, míg a férfiaknál a térdek közt van egy kis rés. (Úgy tartják a térd között 2 ökölnyi távolság legyen.)
Hogyan érkezzünk le, és álljunk fel seizából?
A harcművészetekre jellemző, a tradició tisztelete és megőrzése. Mindig a bal térd megy le először és utána a jobb. Felálláskor pedig a jobb láb indul féltérdre, és utána nyomjuk ki magunkat a bal lábbal. Csak praktika volt ebben, semmi más. Ha jobb kezesek vagyunk, kardunkat a bal oldalon hordjuk, onnan rántjuk ki, így egyértelmű, hogy miért is ebben a sorrenben használjuk a lábainkat. Akik ezt nem tudják, semmi jelentőséget nem adnak a szertartás ezen részének. Legjobb esetben is csak egy meghajlás fér bele az edzésbe. De ha tisztában vagyunk mit , miért is csinálunk, lesz okunk őrizni a hagyományt. Nagy kérdés, hogy szükséges-e digitalizált, drónoktól hemzsegő világunkban? Nem tudjuk. De tudjuk, hogy a különböző rituálék segítik az edzés tartását, maga a seiza segít picit ellazítani, felkészülni az edzésre, és edzés végén pedig az a pár másodperc, amíg csukva tartjuk a szemünket megtanít egy pillanatra megállni. És valljuk be, erre mindannyiunknak szüksége van, egyre jobban ebben a fentebb említett digitalizált világban.
Comments