Az az egy kihagyott edzés nem számít

"Csak egy edzés maradt ki" – avagy mit tanítunk meg magunknak és gyermekeinknek?

Manapság sokszor tapasztalom, hogy a vállalt kötelezettség, miszerint heti 2-szer/ napi 1-szer 1 óra, amit önként vállaltunk, hogy elmegyünk edzésre, nem számít. Fontosabb a tanulás. Ugye a tanulás oltárán pedig csak és kizárólag az edzés áldozható fel. (?)

Mert a tanulás a legfontosabb!

A testedzés, a mozgás, ami az egészségünket támogatja (mentális, és fizikai) mindig a háttérbe kerül. Azt tantjuk, hogy én nem számítok, de az osztályzatom, a dolgozatom, a tanulásom, sokkal fontosabb.

De mi fontos?

Mert az egészen biztos, hogy én nem az osztályzatom, az elért tanulmányi eredményem, a diplomám, stb. vagyok! NEM! Én nem ez vagyok! Én egy érző, emberi lény vagyok, akinek az egészsége sokszor azon múlik, hogy mozgok-e, illetve eleget mozgok-e. Számtalan tanulmány vizsgálja a mozgás, és az agyi tevékenységek közötti kapcsolatot, a mozgás, és az általános jól lét közötti kapcsolatot, valamint a mozgás, és a fizikai állapot közötti kapcsolatot. Mindig a MOZGÁS győz.

Nélküle nem lehet élni!

És mégis azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy nem számít! Az az osztályzat, az az egy tized, amit javítani tud, az fontosabb. Hogy anya nem megy edzeni, mert a család az első, és előbb "döglik bele" a házimunkába, minthogy magát rakja előre, hogy adni tudjon. Hogy apa nem jár már edzeni, mert "tudod gerincbeteg". Már belebetegszik a melóba, de nem számít! Hát milyen felnőtteket fogunk mi kinevelni?! Hogy az egyetem sokkal fontosabb, mint hogy stramm fiatalember legyen valaki, aki képes kilépni az életbe... Nem, "neked az a dolgod, hogy diplomád legyen", és nem követeljük meg soha, hogy felelősséget vállaljon a saját egészségéért, sőt!

Leszoktatjuk a mozgásról, mert nem számít. De akkor mi számít?

Minden azzal a mondattal kezdődik, ami elsőre ártalmatlannak tűnik:

„Most kihagyom. Ez az egy edzés nem számít.”

De számít. Mert az üzenet, amit közvetít, nem arról szól, hogy egy nap pihenésre van szükséged. Hanem arról, hogy az egészséged, a tested, az önmagadra fordított idő: másodlagos. Mert „fontosabb” a házi feladat. Mert „fontosabb” a mosatlan. Mert „fontosabb” az egy tized javítás egy matekdolgozatban. És mert „az élet nem állhat csak edzésből”.

De vajon mit tanítunk ezzel valójában – magunknak, a gyerekeinknek, az egész társadalomnak?

Mit tanítunk azzal, ha mindig mást teszünk első helyre?

Azt, hogy az önmagunkkal való törődés luxus.Azt, hogy a testünket, egészségünket figyelmen kívül hagyhatjuk.Azt, hogy az „én nem számítok”, de az osztályzat, a háztartás, a diploma – azok igen.

Pedig a WHO 2022-es felmérése világosan kimondja:

A fizikai inaktivitás a negyedik vezető halálozási ok világszerte.Több mint 5 millió haláleset megelőzhető lenne évente pusztán azzal, ha többet mozognánk.

A mozgás = okosabb agy, jobb teljesítmény

A rendszeres testmozgás nem csak egészségesebbé tesz. Okosabbá is.

• A Harvard Medical School kutatói szerint a mozgás serkenti a hippokampusz működését, ami az emlékezésért és tanulásért felelős agyterület.

• A WHO "Global Status Report on Physical Activity 2022" c. jelentése szerint a mozgás:

  • javítja a tanulási teljesítményt,

  • csökkenti a szorongást,

  • segíti a figyelmet és koncentrációt,

  • és hatékonyan megelőzi a depresszió kialakulását.

És mégis mit mondunk a gyereknek?„Ne menj ma edzésre, tanulj inkább.”„A sport megvár.”De az egészség nem vár. Az agyi fejlődés sem.

A gyerekkortól az időskorig: a mozgás az életminőség záloga

A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem 2023-as tanulmánya szerint:

Azok a gyerekek, akik heti legalább háromszor sportolnak, 20-30%-kal jobb eredményeket érnek el az iskolai teljesítmény- és figyelemteszteken, mint társaik, akik nem mozognak rendszeresen.

A Semmelweis Egyetem geriátriai kutatásai kimutatták:

A rendszeresen sportoló idősek átlagosan 10 évvel tovább maradnak önellátók, kevesebb gyógyszert szednek, és ritkábban szorulnak kórházi kezelésre.

Mit tanul a gyerek, ha anya nem megy edzésre?

Azt tanulja, hogy ha majd ő lesz anya, akkor ő se mehet.Azt tanulja, hogy ha felnő, az önmagára szánt idő bűn.Hogy a családért, a munkáért lehet feláldozni bármit – csak saját magát ne válassza soha.

És mit tanul az a fiú, aki látja, hogy apa már nem edz, mert „gerincbeteg”?Hogy ha fáj valami, nem kell mozogni – pedig sokszor éppen az segítene.Hogy inkább belebetegedünk a munkába, mintsem elmegyünk egy sétára vagy tornára.

De akkor mi számít?

• Egy jó jegy? Egy pluszóra matekból? Egy tökéletesen kitakarított lakás?

• Vagy az, hogy felnőttként képes legyek élni a testemben, élvezni az életet, energiát adni másoknak – mert magamnak is adtam?

✅ Az az egy edzés igenis számít.

Nem az izmaid miatt.Nem a kalóriák miatt.Hanem a döntés miatt, amit vele hozol.

Amikor elindulsz edzeni, azt üzened:

Én fontos vagyok. Az egészségem fontos. A gyerekeimnek példát mutatok. A testem nem egy jármű, amit csak használok, hanem egy társ, amire figyelek.

És ha kihagyod? Nem dől össze a világ. De minden kihagyott edzés egy alkalom arra, hogy aláírd: nem számítasz. És ez az, amit a gyerek megtanul.

Végszó

A mozgás nem extra.Nem hobbi.Nem szabadidő.

A mozgás életfeltétel.

Szülőként, edzőként, pedagógusként, emberként mindennap tanítunk – akkor is, amikor nem beszélünk.Amikor kihagyjuk az edzést, tanítjuk: „én nem számítok”.Amikor elmegyünk edzeni, azt tanítjuk: „Én számítok. És te is.”

És talán ez a legfontosabb tantárgy, amit soha nem tanítanak az iskolában:az önmagunkkal való törődés bátorsága.