„A legigazabb mester az életed, és azok a hétköznapi szereplők, akikkel nap, mint nap találkozol. Téged tükröznek, rengeteget tanulhatsz tőlük a velük való kapcsolatodból: önmagadról.”
A fenti idézet elgondolkodtatott: Vajon milyen az igazi mester? Nem mintha eddig nem gondoltam volna soha rá, de ma, minden eddigi gondolatomat leírom. Be kell valljam, a fenti idézettel mélységesen egyetértek. Az élet tanítómestereit nem követi angyalsereg, sem halleluja. Ők csak belépnek az életedbe és tanítanak erre, arra, ha van kellő nyitottságod a tanításra. Van, aki írni tanít, van, aki a földrajzot, megint más arra tanít, köszönj mindenkinek, na meg persze illik visszaköszönni. Ha elég figyelmesen élünk, a sarki kisbolt eladója is megtanít valamire. Ők a hétköznapi hőseink, akik teszik a dolgukat. Tiszteljük-e őket? Az őket megillető tisztelettel? …. Azon is elgondolkodtam, nekem kik is voltak eddig a tanítómestereim? És vajon jönnek-e ezután? És ekkor egy villám hasított belém! Én se látok! Mindenki az, akivel találkozom, Ti az én tanítómestereim vagytok, és én a Tietek. Egymást kell segítenünk ezen az Úton, mert mi már találkoztunk, tehát kutya kötelességünk egymást segítve az úton jobb emberré válni. -Mintha shihan ugyanezt mondta volna a legutóbbi szemináriumon, nem? /2015.11.02/- Sokan mondhatják, hogy ezzel, meg azzal szóba se állok. Hát persze, mert már megtanított valami olyasmire, ami egy életre elkísér. Nem mindenki tanít jó dolgokat, van, akitől azt kell megtanulnunk, hogyan ne cselekedjünk ezt vagy azt. Teszem azt, ha a „barátunk” benyúl az egyik osztálytársunk tolltartójába és elcseni a legszebb tollát, valószínű ez nem lesz követendő példa, de biztos leszűrjük azt, hogy ez helytelen cselekedet, és nem kéne ilyesmit csinálni! Ez is egy lecke az ÉLETtől. Nem kell sehova elmennünk, ha leckéket akarunk venni, és jobb emberré válni, egyszerűen csak nyitott szemmel kell járni a Világban, az mindenre megtanít, amire kell. Magunktól függ, hogy mit tartunk ebből fontosnak, és követendőnek. Az a kérdés, kitől mit tanulhatok? Hajlandó vagyok-e tőle tanulni? Hajlandó vagyok-e erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy tanuljak? Erre mondják: „LÁSS! NE CSAK NÉZZ!” És hogy ezt egy karatés mondja, az se véletlen, mióta beálltam karatékának, az élet teljesebb lett a számomra, egyre nyitottabb szemmel járok, és persze ez a tudatosság néha nagy csalódásokhoz vezet, mégis sokkal szebb és teljesebb életet élek! Sérülésem ellenére nem hagytam abba az edzéseket, és ez jó nekem, azt kívánom, Te is találd meg közöttünk a helyed, és legyél egy összetartó csapat tagja, ahol tudod, hogy a barátaid vannak, és Mindenkire számíthatsz! 2010. november 1. - Bruszt Mária